Byul pov.
Nincs is nyugtatóbb,mint egy késő esti séta Szöul utcáin.Az ember ilyenkor megfeledkezik a mindennapok gondjairól és ki tud egy kicsit kapcsolódni.Na meg persze a legjobb ötletek az ilyen nyugodt pillanatokban pattannak ki az ember fejéből.Néhány ilyen jó ötlet nekem se ártana most,hisz teljesen elakadtam a készülőfélben lévő könyvem írása közben.Legtöbbször megálmodom,sőt általában az álmaimmal töltöm ki az előttem álló üres lapokat,na de nem hagyatkozhatok mindig rájuk.Még egy könyvbe is kell némi realitás.
Teljesen elmerülve gondolataim közt sétáltam tovább az utcán,míg nem elértem kedvenc kávézómhoz.Bent kellemes meleg és friss kávé illat fogadott.Leültem az egyik eldugottabb helyre és elővettem saláta kinézetű füzetem.Egy ideig csak ültem a lapokat nézve.Aztán jött a sok gondolat,ami már oly régóta ott lapult az elmémben.Teljesen belemerültem az írásba,amiből egy kellemes férfi hang zökkentett ki.
-Elnézést hölgyem,de zárunk.-mosolygott kedvesen.
-Ohh...rendben.-összepakoltam a holmimat,majd két köszönés között kisétáltam a teljesen üres kávézóból.Kint a csípős őszi szél lekapta fejemről a sapkát és néhány papírlapot is sikerült kifújnia a táskámból.Magamban dörmögve indultam elkapni őket.Mikor sikerült össze szednem minden papírom újra elindultam hazafelé.Már félúton jártam,mikor lépteket halottam a hátam mögül.Óvatosan hátranéztem és egy férfit véltem felfedezni,aki igen gyorsan közeledett felém.Sietősebbre vettem lépteimet és próbáltam arra koncentrálni,hogy már csak egy saroknál kell befordulnom.Mikor ez megtörtént előkaptam zsebemből a kulcsomat,melyen ott lógott a kaput nyitó biléta és egy gyors mozdulattal ki is nyitottam vele azt,majd beléptem a folyosóra.Leguggoltam az ajtó mellé és hallgatózni kezdtem.A férfi egészen hazáig követett.Állt egy ideig a kapu előtt,majd egy sóhajtás kíséretében tovább sétált.Kifújtam az eddig benntartott levegőt,majd leporoltam ruhámat és elindultam felfelé.A legfelső emeleten laktam.Néha rossz volt felsétálni egészen odáig,de mindig.Hatalmas tetőablak és egy galéria járt az amúgy nem olyan nagy lakáshoz.De legalább a kilátás szép volt.Az ajtóra három cetli volt kiragasztva.Egy a gondnoktól,a főbérlőtől és a volt lakótársamtól is kaptam egy bónuszt.Nem elég hogy szinte sosem fizetett semmit,pont hónap végén hagyott itt.Puffogva dobtam ki a cetliket,majd bementem a szobámba.Ledőltem az ágyamra és vártam.Nem sokkal később nyávogást hallottam,majd éreztem hogy besüpped mellettem az ágy.
-Mi van Macska?-néztem a még mindig nyávogó jószágra.Találó név nem?Ölembe vettem egyetlen barátomat és simogatni kezdtem,aki ezt dorombolással és a nyávogás megszüntetésével hálálta meg.Így ültünk néhány órán keresztül,aminek következtében és el is aludtam.
~~~
Végre elaludt,egész nap erre vártam.Halkan kinyitottam Byul szobájának ablakát,majd miután sikeresen bejutottam vissza zártam.Az ölében nyugvó macska fújtatni kezdett,majd kirohant a szobából.Nem foglalkoztam vele különösebben,hisz nem egy macska miatt jöttem.Engem csak Byul érdekelt.Leültem mellé az ágyra és csak néztem.Gyönyörű volt mint minden este.Talán nem volt helyes,hogy csak úgy m"meglátogattam" éjszakánként,de nem bírtam elviselni a hiányát.Ő volt az egyetlen aki miatt megérte felkelni annyi éven keresztül,minden egyes nap és bár csak az álmain keresztül léphettem kapcsolatba vele,nekem ez is elég volt.Persze mindez akkor lett volna igazán jó,ha emlékezne is ezekre,de ez sajnos lehetetlen.Nem akarom megint elveszíteni így jobb ha nem tud a létezésemről.Nyomtam egy puszit homlokára,majd betakartam mindkettőnket.Fejét ölembe hajtva simogattam puha haját.Motyogott valamit álmában,amit bár nem értettem kristály tisztán,de jót kuncogtam magamban rajta.Mosolyogva néztem tovább ahogy alszik,míg nem én is elszunnyadtam.
~~~
Byul pov.:
Reggel a Macska dorombolására keltem.Bár nem aludtam túl sokat,mégis teljesen kipihentem és jó kedvvel ébredtem.Derűs hangulatomon egy gyors zuhany még nagyobbat dobott,így mosolyogva álltam neki a ház körüli teendőknek.Sajnos azok a szép ablakok nem mossák le magukat.Mire mindennel végeztem eléggé megéheztem,így gyorsan felöltöztem,majd elindultam kedvenc kávézómba.Mint mindig,most is kedvesen fogadtak.Leültem az egyik ablak mellé és pár perc múlva ki is hozták a rendelésem.Alig voltak az üzletben ami bevallom nem nagyon zavart.Elővettem papírjaimat és falatozás közben átolvastam majdnem az összeset.Hallottam ahogy az ajtó felett lévő kis csengő megszólal,ezzel azt jelezvén,hogy egy új vendég jött be.Egészen addig nem szenteltem ennek figyelmet,míg nem érzékeltem,hogy valaki leült az asztalom másik oldalára.Letettem az éppen kezemben lévőlapot és meglepődve vettem észre,hogy az egyik dolgozó ül velem szemben.
-Szia.Ne haragudj,nem szeretnélek zavarni,de ezt tegnap elhagytad.-mosolyogva tolta elém sapkámat.El is feledkeztem róla.-Már tegnap oda akartam adni,de túl gyors voltál..,én meg fáradt.-nevetett.
-Köszönöm.-néztem rá kissé elpirulva.
-Lee GiKwang.-nyújtotta kezét az asztal fölött,még mindig mosolyogva.Bele telt néhány másodpercbe,mire felfogtam,hogy éppen bemutatkozik.
-Ohh..öhm.Nam Byul.-nyújtottam én is kezemet,amit ahelyett hogy megrázott volna,a szájához húzott és egy kisebb puszit nyomott rá.Teljesen elvörösödve kezdtem bámulni combjaimat.
-Meghívhatlak egy kávéra?-húzta fel szemöldökeit.
-Hát én igazából épp indulni...
-Ugyan,várj meg itt.-kacsintott,majd elment a pulthoz és két perc múlva két gőzölgő kávés bögrével jött vissza.-Tessék.-tolta elém az egyik bögrét.Elvette a kis cukros tasakokat és a bennük lévő édesítőszert beleszórta a bögrébe.Ugyan ezt megcsinálta a tejjel is,majd miután jól felkavarta szegény kávé lelkivilágát,még közelebb tolta a bögrét.
-Köszönöm.-fogalmam sem volt,hogy ezek után mit csináljak.De szerencsére nem is nagyon kellett ezen gondolkoznom.GiKwangból csak úgy ömlöttek a kérdések és a szavak.Nem is tudtam mire válaszoljak először.Az hogy Ő ilyen közömbös volt nekem is segített feloldódni kicsit,így úgy beszélgettünk,mint két barát,akik rég nem találkoztak.Rengeteg közös érdeklődési körünk volt,amin kissé meglepődtem.Egészen zárásig beszélgettünk.
-Elég késő van.Nem szeretném ha egyedül mászkálnál.Haza viszlek.-megfogta az egyik kezem és a lakásommal ellenkező irányba kezdett el húzni.-Itt parkolok az utca végén.Két perc és ott leszünk.
-Köszönöm,de nem kell.-mondtam határozottan,majd elhúztam a kezem és megálltam.Nem fogok beszállni a kocsijába négy óra ismeretség után.
-Ohh ne haragudj.Megértem.-mosolygott.-Akkor csak elkísérlek.-újra megfogta a kezem és megint húzni kezdett.Először csodálkoztam,hogy hogy honnan tudja merre lakom,aztán rájöttem,hogy ő jött utánam tegnap este.Egész úton csendben sétáltunk egymás mellett.Kezeimet zsebre dugtam,hogy GiKwang ne tudja megint megfogni őket.Rosszul éreztem magam mikor hozzám ért.Úgy éreztem mintha nem lenne helyes,hogy beszélgetek vele és mintha valaki figyelné minden lépésemet.Többször is hátra fordultam,hogy lássam nincs e ott valaki,de semmi.Lehet a tegnapi után paranoiás leszek?
-Köszönöm hogy haza kísértél.-fordultam a kis lovagommal szembe,mikor megérkeztünk a kapuhoz.
-Nincs mit.-kacsintott,majd felém hajolt,hogy nyomjon egy puszit..az arcomra?olyan volt,mintha egy lassított felvétel lenne az egész.Teljesen bepánikoltam és fogalmam se volt,hogy mit tegyek.Fordítsam el a fejem,vagy köszönjek el gyorsan és menjek be?Ekkor mintha csak a semmiből termett volna ott,egy férfi sétált arra és ahogy elhaladt mellettünk meglökte GiKwangot,aki erre az orra alatt morogni kezdett.A férfi után néztem,aki ugyan csak vissza fordult és egyenesen a szemembe nézett.Elkaptam a tekintetem és a földet kezdtem bámulni.
-Még egyszer köszönöm..az egészet.-hajoltam meg,majd minden további nélkül beléptem az ajtón és mikor az becsukódott szaladni kezdtem a lépcső felé.Kettesével szedtem a fokokat,hogy minél előbb haza érhessek.Otthon neki dőltem a bejárati ajtónak,majd végül lecsúsztam a földre.Nem tudtam kiverni a fejemből az idegen férfi tekintetét.Annyira ismerős volt.Fejemet a térdemre hajta,próbáltam nem gondolni rá.Hol van ilyenkor a Macska,hogy a nyávogásával félbe szakítsa a gondolataimat,amik most erős fejfájást okoztak?....
-Szia.Ne haragudj,nem szeretnélek zavarni,de ezt tegnap elhagytad.-mosolyogva tolta elém sapkámat.El is feledkeztem róla.-Már tegnap oda akartam adni,de túl gyors voltál..,én meg fáradt.-nevetett.
-Köszönöm.-néztem rá kissé elpirulva.
-Lee GiKwang.-nyújtotta kezét az asztal fölött,még mindig mosolyogva.Bele telt néhány másodpercbe,mire felfogtam,hogy éppen bemutatkozik.
-Ohh..öhm.Nam Byul.-nyújtottam én is kezemet,amit ahelyett hogy megrázott volna,a szájához húzott és egy kisebb puszit nyomott rá.Teljesen elvörösödve kezdtem bámulni combjaimat.
-Meghívhatlak egy kávéra?-húzta fel szemöldökeit.
-Hát én igazából épp indulni...
-Ugyan,várj meg itt.-kacsintott,majd elment a pulthoz és két perc múlva két gőzölgő kávés bögrével jött vissza.-Tessék.-tolta elém az egyik bögrét.Elvette a kis cukros tasakokat és a bennük lévő édesítőszert beleszórta a bögrébe.Ugyan ezt megcsinálta a tejjel is,majd miután jól felkavarta szegény kávé lelkivilágát,még közelebb tolta a bögrét.
-Köszönöm.-fogalmam sem volt,hogy ezek után mit csináljak.De szerencsére nem is nagyon kellett ezen gondolkoznom.GiKwangból csak úgy ömlöttek a kérdések és a szavak.Nem is tudtam mire válaszoljak először.Az hogy Ő ilyen közömbös volt nekem is segített feloldódni kicsit,így úgy beszélgettünk,mint két barát,akik rég nem találkoztak.Rengeteg közös érdeklődési körünk volt,amin kissé meglepődtem.Egészen zárásig beszélgettünk.
-Elég késő van.Nem szeretném ha egyedül mászkálnál.Haza viszlek.-megfogta az egyik kezem és a lakásommal ellenkező irányba kezdett el húzni.-Itt parkolok az utca végén.Két perc és ott leszünk.
-Köszönöm,de nem kell.-mondtam határozottan,majd elhúztam a kezem és megálltam.Nem fogok beszállni a kocsijába négy óra ismeretség után.
-Ohh ne haragudj.Megértem.-mosolygott.-Akkor csak elkísérlek.-újra megfogta a kezem és megint húzni kezdett.Először csodálkoztam,hogy hogy honnan tudja merre lakom,aztán rájöttem,hogy ő jött utánam tegnap este.Egész úton csendben sétáltunk egymás mellett.Kezeimet zsebre dugtam,hogy GiKwang ne tudja megint megfogni őket.Rosszul éreztem magam mikor hozzám ért.Úgy éreztem mintha nem lenne helyes,hogy beszélgetek vele és mintha valaki figyelné minden lépésemet.Többször is hátra fordultam,hogy lássam nincs e ott valaki,de semmi.Lehet a tegnapi után paranoiás leszek?
-Köszönöm hogy haza kísértél.-fordultam a kis lovagommal szembe,mikor megérkeztünk a kapuhoz.
-Nincs mit.-kacsintott,majd felém hajolt,hogy nyomjon egy puszit..az arcomra?olyan volt,mintha egy lassított felvétel lenne az egész.Teljesen bepánikoltam és fogalmam se volt,hogy mit tegyek.Fordítsam el a fejem,vagy köszönjek el gyorsan és menjek be?Ekkor mintha csak a semmiből termett volna ott,egy férfi sétált arra és ahogy elhaladt mellettünk meglökte GiKwangot,aki erre az orra alatt morogni kezdett.A férfi után néztem,aki ugyan csak vissza fordult és egyenesen a szemembe nézett.Elkaptam a tekintetem és a földet kezdtem bámulni.
-Még egyszer köszönöm..az egészet.-hajoltam meg,majd minden további nélkül beléptem az ajtón és mikor az becsukódott szaladni kezdtem a lépcső felé.Kettesével szedtem a fokokat,hogy minél előbb haza érhessek.Otthon neki dőltem a bejárati ajtónak,majd végül lecsúsztam a földre.Nem tudtam kiverni a fejemből az idegen férfi tekintetét.Annyira ismerős volt.Fejemet a térdemre hajta,próbáltam nem gondolni rá.Hol van ilyenkor a Macska,hogy a nyávogásával félbe szakítsa a gondolataimat,amik most erős fejfájást okoztak?....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése